Minden népnek vannak olyan szellemei, farkasemberei, démonai, akik valami miatt nem kerültek el ebből a világból. A hitekben, babonákban mindenütt előkerülnek. A vámpír is egy ilyen "démoni" lény, ami speciálisan vérivásra szakosodott.

Az őstörténetektől Bram Stokerig.

Őstörténetek

Kezdjük a Bibliával. Őseink feltételezték, hogy a vér az élet hordozója. "Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondtam Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete, aki eszik belőle, azt ki kell irtani."

Aztán az Odüsszeiában az áldozati gödör mellé vadul gyűlnek a túlvilág lakói, melybe Odüsszeusz vért csorgatott, hogy előcsalogassa Teirésziász lelkét, a jósét, akitől útmutatást kap a későbbiekben. A csalit fegyverrel kell védenie a többi halottól, mert azok is szomjaznak rá.

A görögöknél volt több mítosz is, az egyik volt Lamia, aki Zeusz szeretője és talán egy őstípus-vámpír lehetett. Éjjelente gyermekekre fájt a foga és átváltozni is képes volt. Róla lehet olvasni Diodoros, Strabhon és Plinius műveiben.

A rómaiak gyakran ötöltek ki horrorisztikus meséket, a Római naptárban Ovidius strigáról ír, aki egy vérszomjas karvaly szerű lény és gyermeket támadott.

A Védákban előkerülnek vérszomjas, parázna szellemek, a gandharvák, akik nőket álmuk közben támadnak meg. Ilyesmik a paisächák, akik őrült nőket ölnek.

A Dasnavar szellem az örményeknél található, aki a hegyre menetelő emberek talpából szívja a vért.

A finneknél a túlvilág hercege karmokkal tépi az embereket, hogy ihasson a vérükből.

A guineai camma törzsnél legfőbb megrontó gonosz szellem a vámpír, vagy ovengua.

Albániában A lány és a vámpír meséje él, bár itt a vámpír vőlegényként jelenik meg és húst eszik. Elvezeti a barlangjába a lányt, és mivel az nem akar enni vele, ezért megöli és megeszi. A nővéreit is odacsalogatja, de a harmadik megmenekül.

A középkor

A striga, mint az ókorban, előkerül Könyves Kálmán királyunk törvényeiben is: "Strigák ellen semmi vizsgálat ne legyen, mert ilyenek nincsenek" Ezt valószínűleg a démoni boszorkányokra értette, nem pedig azokra a szerencsétlenekre, akiket később az egyház üldöz és eléget. Abban a korban a vámpírokat is boszorkányoknak mondták.

18. század

A 18. századból fennmaradtak feljegyzések holttestekről, melyek sok idő múlva sem bomlottak el és a vér is friss volt. Ebben a században eléggé elterjedt és általánossá vált a vámpír kifejezés használata. Vámpíristák: Michael Ranft, aki racionálisan közelíti meg a témát, szerinte nem isten vagy ördög művei, hanem természeti dolgok.

J. von Görres-sel együtt Ranft is elválasztja a test és a lélek halálát, szerintük az egyik nem vonja közvetlenül maga után a másikat.

1746-ban Dom Calmet kimondja, hogy a halottakat csak isten támaszthatja fel. A vámpírizmust a balkániak rossz táplálkozási szokásaival nyugtázza, és hogy az ópium képes létrehozni fantasztikus álmokat, melyeket a sátán felhasználhat céljaira.

XIV. Benedek felszólította az érseket a babonaság elleni küzdelemre, de kérte, hogy vigyázzon, nehogy az egyházot belekeverjék a vámpírügyekbe.

Voltaire a vámpírokról írt cikkében elsőként használta ezt a szót átvitt értelemben, a jezsuitákra és a szerzetesekre, akik a "nép vérét szívják".

1760 körül, a felvilágosodásról elnevezett korszakban is voltak babonás elképzelések. Ekkor született a gótikus regény, ami minden rémtörténetnek az alapja. 12 év alatt majdnem félezer ilyen regényt adtak ki, melyek borzalmakról szóltak. Német-, Francia- és Olaszországban rejtélyekkel, sötét kastélyokkal, megromlott papokkal, gyilkos grófokkal, elvetemült banditákkal, kísértetekkel és ki tudja még mivel voltak tele ezek a regények. A vámpírok is itt jelentek meg újra.

Aztán elérkezett az a kor, amelyben a vámpírt holdtöltekor előmerészkedő, sírjában nyitott szemmel nyugvó halottnak hiszik, mely át tud változni mindenféle északai állattá, főként denevérré. Ez persze vérszívó vagy gyümölcsnedvből élő denevérekre vezethető vissza.

 19. század

Erről persze sokat tudunk. A Genfi-tónál Diodati villa vendégei 1816-ban egy hosszú vitasorozatot élhettek át. Ott volt Byron, Mary Shelley és Polidori. Beszélgettek politikáról, spiritizmusról, jelenkori kísértettörténetekről, a fizikáról, Darwinról, aki a halott anyag újraélesztését tűzte ki céljául. Vita-vita után mindannyian megfogadták, hogy írni fognak egy-egy rémtörténetet. Shelley és Byron nem fejezték be, Byron-é Töredék címen jelent meg. Mary Shelley természetesen létrehozta Frankensteint és az enyhén amúgy sátáni arc Polidori pedig a Vámpírt.

Ennek a lényege az, hogy Lord Ruthven, aki természetesen megnyerő és sármos, magához édesgetni Aubrey-t és elutaznak Görögországba. Ott Aubrey beleszeret egy Ianthe nevű görög lányba. Feleségül szeretné venni, de egy vámpír áldozatává válik. A fiú lassan rádöbben, hogy Ruthven kicsoda. Tovább utazva banditák lelövik Ruthvent, és Aubrey megesküszik, hogy senkinek sem árulja el a lord titkát. Egy év múlva legnagyobb meglepetésére egy előkelő összejövetelen ott áll Ruthven és Aubrey hugát fogja elvenni feleségül. Aubrey nem tud semmit sem tenni, belepottyan a vámpírcsaládba, körbehálózza a lord és végül meghal. A "gonosz" győz.

Így a vámpír lett a megformált gonosz, forradalmasította azt az elképzelést, hogy a "rossz" állandó. 1819-ben megjelent németül, 1825-ben franciául, 1820-ban játszották melodramazitált változatát Franciaországban. Többen írtak színdarabot belőle. Pantomim és operaelőadások is készültek. A németeket meghódította a vámpírdivat, 1922-ig követték egymást a regények, amikor Murnau Nosferatuja megjelent.

A 19. század közepétől megint csak átalakuláson ment keresztül a vámpír, előkerül Lamia, a korintusi-menyasszonyból, a női vérivó. Gyönyörű, sápadt, fekete a haja, ajkai vörösek. Továbbra is előkelő, megnyerő, hipnotikus. Kiszívja a férfiak vérét, a 20. században megelékszik a pénzükkel. Ez a forradalom kora, melyben többek között kialakulnak új nőideálok, egyrészt a családanya Éva, másik véglet pedig Lilithnek megfelelő csábító szerető. A férfiak Évát veszik feleségül, de Lilith után vágyakoznak.

A 19. században elofordultak még olyan perek, melyekben emberek forgattak fel sírokat, gyaláztak meg holtakat, mert vámpírnak hitték oket.

Angliában és Amerikában felsorolni sem lehet, milyen áradat indult meg, Thomas Prest Varney, a vámpírja, ami 200 fejezetbol állt, Poe néhány novellája. 1983-ban még mindig megjelent egy magazin Vampirella címmel.

A kripta, mint a vámpír pihenőhelye a Camilla című novellában kerül elő legelőször, melyben a nő ájultan fekszik ott.

És végül minden változás, ami valaha létezett, minden kialakult jellemvonás végleges formát öltött a Bram Stoker által írt Drakulában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.