Szkülla (görögül: Σκύλλα) vagy Scylla a görög mitológia egyik hatfejű, tizenkét lábú tengeri szörnye, ami egy sziklaüregben élt egy keskeny tengerszoros egyik oldalán. A szoros másik oldalán Kharübdisz, egy másik szörny tanyázott. Ha a hajósok el akarták kerülni az egyik szörnyet, kénytelenek voltak a másikhoz közelebb hajózni. A „Szkülla és Kharübdisz között” kifejezés is innen ered. Hagyományosan a két szörnyet a Messinai-szoros környékére helyezik Olaszország és Szicília szigete közé. Egy alternatív változat szerint a hely inkább északnyugat Görögországban lehetett, a Cape Skilla-nál.

A mitológia szerint Phorküsz és Krateisz lánya eredetileg szépséges leánynak született, akibe Poszeidón beleszeretett, de ezt nem nézte jó szemmel felesége Amphitrité és a leányt szörnyeteggé változtatta úgy, hogy ágyékából hat hosszú nyakon ülő kutyafejet növesztett, amelyek mindegyikében három sor éles fog ült és amelyekhez összesen tizenkét láb tartozott. De más változatok is ismertek. Ovidius Átváltozások című művében Szkülla vízi nimfa, néreida, akibe Glaukosz tengeristen beleszeretett, de a nimfa menekült előle. Glaukosz Kirkéhez fordult segítségért, de az istennő maga is szerelmes volt Glaukoszba. Kirké féltékenységből megmérgezte a vizet, ahol Szkülla fürdeni szokott, és amikor a nimfa belemerült a vízbe, ágyékából kutyafejek nőttek ki.

Genzoman - Scylla

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.