A nazgûlok, más néven gyűrűlidércek J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című trilógiájának szereplői. Egykori nagy emberek, királyok, kik a Sötét Úr, Szauron hatalmába kerültek, aki a céljait bábként szolgáló sötét szellemekké változtatta őket, akik félig élők, félig holtak. Ők voltak hajdan a kilec király az emberek közt, akik a kilenc gyűrűt kapták.

Bővebb jellemzésük és történetük a tovább gomb után

A lidércek a halandó szemnek láthatatlanok, de jelenlétük a közelséggel arányosan kellemetlen érzéseket (hidegség, félelem, rossz előérzetek, vészreakció) ébreszt a halandókban. Hasonlóan, a lidércek is messzebbről érzékelik a halandókat, minthogy látnák őket. A gyűrűlidércek látása rendkívül gyenge, erős napfényben (hasonlóan Mordor egyéb szolgáihoz) teljesen megvakulnak, de szaglásuk és hallásuk sokkal jobb, mint a halandóké. A vér szagára, melyet kívánnak és gyűlölnek, különösen érzékenyek.

Mágikus képességeikkel a gyűrűlidércek a végletekig fokozni tudják az őket kísérő kellemetlen érzéseket, halandó áldozataik lelkét a teljes bénultságba, súlyosabb esetben beteges sötétségbe taszítva; az áldozat ebben a stádiumban teljesen kábult, eszméletét veszti, sötét lidércálmokat lát; sokszor félrebeszél, gyakorta meg is hal. Ezt a jelenséget Fekete Leheletnek, Fekete Kórnak nevezik.

A nazgûlok nagy távolságú kommunikációra jellegzetes, kiáltásokból, rikoltásokból álló nyelvet használnak, mely önmagában is félelmet kelt. Egymás között a Fekete Beszédet használják. Szükség esetén azonban képesek a Közös Nyelven is kommunikálni.

A lidércek szellemek, tulajdonképp félig-meddig halottak, de az Egy Gyűrűtől és az azt uraló Szaurontól létüket fenntartó erőt, sőt emberfeletti hatalmat nyernek, már csak ezért is gyakorlatilag lehetetlen olyan módszerekkel elpusztítani őket, amilyenek a halandók esetében jól beválnak (bár volt utóbbira is példa, a Harmadkor végi Gyűrűháborúban vezérüket karddal szúrták le a Pelennor mezei csatában). Az anyag, ami őket alkotja, a hirtelen belé hatoló normál anyagot annihilálja, ezért a gyűrűlidércekbe szúrt kard vagy más szúróeszköz azonnal megsemmisül.

Hogy látható alakjuk legyen, a nazgûlok fekete, csuklyás köpenyt, kesztyűt és csizmát viselnek. Fegyvereik a kard és a mágikus Morgul-tőr. Kiváló, roppant félelmetes, félelmet nem ismerő harcosok. Hátasállataik fekete lovak, emiatt a hobbitok Fekete Lovasokként emlegetik őket, és óriási szárnyas bestiák.

TÖRTÉNETÜK

A kilenc gyűrűlidérc mindegyike egykor ember volt. Ők voltak Középfölde azon egykori királyai és hatalmasai, akik a Másodkorban uralkodtak, és akiket a gonosz szellem, Szauron, a Középfölde egyeduralmára törő Sötét Úr meg tudott nyerni céljainak. Szauron „alázata” jeleként ajándékozta nekik az eregioni tünde-kovácsoktól rabolt Kilenc Gyűrűt a Hatalom Gyűrűi közül. E gyűrűk hatalmat és különleges képességeket biztosítottak nekik, de előbb-utóbb mind az Egy Gyűrű, és azon keresztül Szauron irányítása alá kerültek. Végül a gyűrűk folyamatos viselésének eredményeképp örökre az árnyak birodalmába távoztak: láthatatlanokká váltak mindenki, kivéve az Egy Gyűrű viselője számára, átkerülve abba a világba, ahol nem teljesen a fizikai világ törvényei érvényesülnek: eleven lidércekké, Szauronhoz sok tekintetben hasonló, de nála csekélyebb gonosz szellemekké váltak, akik se nem élők, se nem holtak.

A gyűrűlidércekké lett királyokról keveset tudunk a Szauron rabszolgájává válásuk előttről. A Gyűrű keresése c. Tolkien-kiadványból nem sokkal több derül ki annál, mint hogy Tolkien egy időben Khamûlnak keresztelte el vezetőjüket, A Gyűrűk Ura és A Szilmarilok csak annyit mond róluk, hogy a Másodkorban középföldi ember-királyok voltak. Úgy tartják, hogy a nazgúlok közül három a númenori faj képviselője volt amíg meg nem rontotta őket a Szauron hatalma.

VEZÉRÜK

A gyűrűlidércek vezetője a Boszorkányúr, a leghatalmasabb közöttük, Angmar egykori ura, akinek megjósolták, hogy nem emberkéz fog végezni vele. Ez végül igaz is lett, mert nem ember, hanem egy hobbit: Borbak Trufa győzte le Eowyn, Rohan hercegnője segítségével. Az angol eredetiben, így a filmváltozatban is Éowyn öli meg a Boszorkányurat. Az, hogy a magyar változatban Trufa győzi le, Göncz Árpád félrefordításából adódott. A Boszorkányúr kapta meg a kilenc gyűrű közül az elsőt. Szarumán könyvtárából előkerült egy írás, mely szerint az embereknek ajándékozott gyűrűk ezüstből készültek, és egyetlen borostyánkő díszítette őket. A nazgúlok gyűrűi valahogy összezsugorodtak, kövük pedig vérvörösen világított. Valamennyi lidérc közül csak a Boszorkányúr viselt ezüstből és aranyból készült gyűrűt, melynek köve megőrízte sárga színét. A Boszorkányúr volt az, aki Széltetőn megsebezte Frodót egy Morgul tőrrel, később Gondor ostrománál ő szállt szembe Gandalffal, ő törte el a varázsló botját. Valóban komoly hatalommal bírt, ő irányította a Minas Tirithet ostromló sereget, ő gyilkolta meg Rohan királyát, Théodent. Miután a Sötét Úr a Másodkor végén vereséget szenvedett a dagorlandi csatában, a nazgúlok vezére az Ettenszík és az Északi Puszta közötti sötét vidékre költözött. Attól fogva nevezik Angmari boszorkányúrnak. Valamivel később a másik nyolc nazgúllal együtt hatalmába kerítette Minas Ithilt, a Felkelő Hold tornyát, megrontotta, s attól fogva Minas Morgulnak, A Boszorkányság Tornyának nevezték. A maga népe is meghunyászkodott előtte s parancsára akár egymást is lekaszablonák…

John Howe - Eowyn and the Nazgul

Ted Nasmith - Nazgul

 Canis Lupess - Nazgul flee Crickhollow

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.