Most a Warcraft világának egyik legikonikusabb szörnyét, a murlocot vesszük szemügyre. Nem lehet úgy eldobni egy paladint Azeroth partvidékein, hogy ne üssön fejbe jópárat ezek közül a kétlábú, halszerű humanoid rémségek közül, akik groteszk módon mégis a játék "legcukibb" és legkedveltebb lényei.

De kik is ők? A murlocok átlag 180 cm magasak (bár jól titkolják mivel erősen meggörnyedve járnak), világoszöld és sötétszürke között bármilyen színűek lehetnek és hatalmas dülledt szemekkel rendelkeznek. Kisebb-nagyobb törzsekbe, vagy klánokba rendeződve élnek, akik sárból, gallyakból és hordalékból kezdetlegesen összetapasztott kunyhókban laknak, amik épp annyira állnak távol a parttól, hogy ne tegyen bennük kárt a dagály.  A Nerglish, vagy egyszerűen Murloc nyelvet beszélik, de képesek megtanulni más nyelveket is, hogy kereskedhessenek más part menti népekkel.

A murlocok általában nem tűrik jól az idegeneket kezdetleges kunyhóik közelében, és ösztönösen jó fegyverhasználók valamint harcosok. Az ellenfeleiket szeretik megfutamodást színlelve a vízbe csalogatni, ahol sokkal gyorsabban és ügyesebben mozognak, mint a szárazföldön, és piranha szerűen rájuk vetik magukat nem kímélve senkit.

A blizzard házi zenekarát, a L70ETC-t annyira megihlették, hogy dalt is írtak hozzájuk, ezt a tovább gomb után láthatjátok.

A Wendigo a változatos észak amerikai és kanadai Algonkin indián hit része. Náluk a Wendigo gonosz természetfeletti jelenség (manitou), akinek nagy szellemi ereje van. Elsősorban a hideghez, északhoz, és a télhez kapcsolták őket, valamint az éhezéshez és az éhhalálhoz. Basil Johnston, egy odzsibua tanár, kutató, előadó, és író, így mutatja be a Wendigót:

	A Weendigo betegesen sovány volt, szikkadt bőre szorosan tapadt a csontjaira. Az arcszíne a halál hamuszürkéje és a szemei mélyen lapultak üregeikben. A Weendigo úgy festett, mint egy csontváz, ami épp most kelt ki a sírból. Az ajkai cafatosak és véresek. (…) A Weendigo a hús rothadásából kelő megtestesült tisztátalanság és nyomorúság.

Ugyanakkor a Wendigók a falánkság és kapzsiság megtestesülései is voltak. A szellemüket az ölés sem elégítette ki, rögtön új áldozat után kutattak. Néhány hagyományban, az emberek, akiket legyőzött a kapzsiság Wendigóvá válhattak.

Az odzsibua és más indián törzsek szerint a Wendigók mint hatalmas, sokszor az embereknél nagyobb teremtmények és ahányszor egy Wendigo megeszik egy embert még nagyobbra nő a bekebelezett tápláléka arányában, így sosem lakik jól. A Wendigókat ezért szüntelen éhség gyötörte, ha nem ehettek csonttá soványodtak.

Kanadai források szerint, melyek már egy igen komplex képet jelenítenek meg, a lény erősebb, mint egy medve, magasabb hat méternél is, úgy fest, mint egy járkáló holttest, a szaga, akár a rothadó hús. Gyorsabban fut bármely emberi lénynél, hosszú, lebegő haja mögötte száll, néha tüzet lehelhet, míg a szíve jégből van. Bár tud beszélni de leginkább csak sziszeg, vagy üvölt. A jeges szelekkel repül és jár a vízen, anélkül, hogy elsüllyedne. Ugyanitt említik meg, hogy Wendigóvá az is tehet embert, ha megátkozza egy sámán.

Johnston a "The Manitous" című könyvében kifejti, hogy a wendigo egyszerre mítosz és filozófia. Azt állítja, hogy majd minden Wendigo önmagunk által teremtett. A lény egy ember volt akit az önzősége felemésztette az önkontrollját és sosem érheti el a kielégülés állapotát. Ezért éhesek a Wendigók mindig, bármennyit is esznek. Johnston elmondja, hogy az elmúlt 200 évben egy újfajta wendigo jelent meg Észak Amerikában. Multinacionális gyárak falják fel profitra örökké éhesen a tájat, mint az indián legendák gigászi szörnyei.

Manapság a Wendigók a fantasy és a horror egyik alapanyagává váltak, mint a vérfarkasok és a vámpírok.

• Rengeteg számítógépes játékban szerepelnek, például Final Fantasy, vagy a Warcraft Univerzum.
• A Digimonok között is van Wendigomon és találunk egy Wendigo nevű kitalált szereplőt a Marvel Comics képregényekben.
• Az irodalomban is sokszor kapnak lehetőséget, hogy kidomborítsák rémisztő vonásaikat, mint Stephen King regényében: az Állattemetőben
• Létezik egy magyar, Wendigo nevű, 2003-ban alakult modern metal zenekar is.

Tláloc az azték mitológiában az eső, a mennydörgés és a jó termés istene, minden ehető növény ura. Antropomorf lénynek ábrázolták, de bagolyszemekkel vagy szeme körül stilizált kígyót formázó karikákkal és jaguárfogakkal. Fején sok ágú koronát visel, teste fekete, kezében kígyószerű tarajos botot tart, esetleg kukorica csövet vagy egy kancsó vizet.

Azték felfogás szerint jóságos isten, de árvizzel, aszállyal, jégesővel, faggyal és villámcsapással kárt is tud okozni. Hegytetők vagy a Mexikói-öböl felett lévő felhőkben lakozik a palotájában. E palotájának belső udvarában, annak négy sarkában egy-egy óriási amfora áll, ezekben van a termékenyítő eső, az aszály, a növénybetegségek és a pusztító záporok. Ezek miatt néha amforának vagy korsónak is ábrázolták.

Coatlicue az azték mitológia kígyószoknyájú ősanyája, a föld istennője, a felhőkígyó Mixcoatl egyik felesége, a Hold és a csillagok szülőanyja. Karja-lába karmos, melle ellapult, nyakában lánc felfűzött emberi szívekből.

Egyszer egy, az égből leereszkedő tollas labdára lelt, amitől csodaszerűen megfogant, és ezzel felbőszítette addigi, több, mint 400 utódját. Rátámadtak, de ekkor hirtelen, teljesen fegyverzetben előtermett méhéből a új fia, Huitzilopochtli, megvédte, és a harcban megölte a támadók jó részét.

Santurnino Herren - Coatlicue

Szkülla (görögül: Σκύλλα) vagy Scylla a görög mitológia egyik hatfejű, tizenkét lábú tengeri szörnye, ami egy sziklaüregben élt egy keskeny tengerszoros egyik oldalán. A szoros másik oldalán Kharübdisz, egy másik szörny tanyázott. Ha a hajósok el akarták kerülni az egyik szörnyet, kénytelenek voltak a másikhoz közelebb hajózni. A „Szkülla és Kharübdisz között” kifejezés is innen ered. Hagyományosan a két szörnyet a Messinai-szoros környékére helyezik Olaszország és Szicília szigete közé. Egy alternatív változat szerint a hely inkább északnyugat Görögországban lehetett, a Cape Skilla-nál.

A mitológia szerint Phorküsz és Krateisz lánya eredetileg szépséges leánynak született, akibe Poszeidón beleszeretett, de ezt nem nézte jó szemmel felesége Amphitrité és a leányt szörnyeteggé változtatta úgy, hogy ágyékából hat hosszú nyakon ülő kutyafejet növesztett, amelyek mindegyikében három sor éles fog ült és amelyekhez összesen tizenkét láb tartozott. De más változatok is ismertek. Ovidius Átváltozások című művében Szkülla vízi nimfa, néreida, akibe Glaukosz tengeristen beleszeretett, de a nimfa menekült előle. Glaukosz Kirkéhez fordult segítségért, de az istennő maga is szerelmes volt Glaukoszba. Kirké féltékenységből megmérgezte a vizet, ahol Szkülla fürdeni szokott, és amikor a nimfa belemerült a vízbe, ágyékából kutyafejek nőttek ki.

Genzoman - Scylla

Mary GrandPré, amerikai illustrátor, leghíresebb alkotásai a Harry Potter sorozathoz köthetők. Ő tervezte a könyvek borítóját, és rengeteg illusztrációt készített ebben témában. A tovább gomb után következik néhány grafitrajz arról, ő hogyan képzelte a könyvekben előforduló varázslényeket.

A Szirének vagy Szeirének (görögül: Σειρῆνας) a görög mitológia naiaszai. Csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nimfák, akik a Sirenum scopuli elnevezésű kis szigetcsoporton laktak, Campania partjainak (Dél-Olaszország, Sorrentói-öböl) közelében, illetve más források szerint Szicíliában a Pelorum hegyfoknál, Capri szigetén.

Akhelóosz folyamisten és Melpomené múzsa leányai. Vonzóak és borzalmasak egyszerre. A kísértés, a világi örömök és az érzéki vágyak megtestesítői: bűvös hangú, asszonyfejű, de madárszárnyakkal és karmokkal rendelkező szörnyek. Varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudással elcsábítják a tengerészeket, majd megölik őket. A legelterjedtebb források szerint hárman voltak, Aglaiophoné, Thelxiepeia és Peiszinoé, de számukat egyes elbeszélések kettőre (Homérosz: Odüsszeia), mások háromra, négyre illetve kilencre teszik. A további szirénalakok nevei Parthenopé, Ligeia, Leukószia, Molpé, Raidné és Telesz.

A szirének, édesanyjuktól gyönyörű hangot örököltek, amire igen büszkék voltak. Idővel azonban gőgösek lettek és elbizakodottságukban versenyre keltek a múzsákkal. Vereségük büntetéseként a múzsák bűvös hangú, de vérszomjas félig ember, félig madár keveréklényekké változtatták őket, akik addig élhetnek, míg valaki bűbájuk elől meg nem menekül. A szirének szégyenükben a tenger eldugott, távoli szigetein húzódtak meg. Más hagyományok szerint Démétér büntetésének köszönhették szörny-alakjukat, amiért leánya elrablását nem akadályozták meg. Ovidius pedig Perszephoné játszópajtásaiként említi őket. A sziréneket alvilági múzsáknak is nevezik.

Xólotl az azték mitológiában a tűz, a villámlás és a balszerencse istene, és a holtak kalauza a Mictlanon, az azték túlvilágon. Quetzalcoatl ikertestvére, a Vénusz megszemélyesítője és a Nyugat (égtáj) ura. Ő őrzi a napot, amikor éjszaka áthalad az alvilágon. Csontvázként, kutyafejű emberként vagy fordított lábfejű szörnyként ábrázolták.

A mexikói szőrtelen kutya, a Xoloitzcuintle róla kapta a nevét.

Quetzalcóatl (magyarul: Tollaskígyó), az azték mitológiában a tudás és tanulás istene, az első istenpár harmadszülött fia. Sok megjelenési formája volt, de legfontosabb jelentéseként a természet erejét szimbolizálta: az összetekeredett tollas kígyó felemelkedik a földről, farka vizet ér, vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna. Ő volt az emberiség teremtője, továbbá a Kelet (égtáj) ura, egy megjelenése pedig a Vénusz hajnalcsillag volt. Ikertestvére Xolotl, a balszerencse istene.

Az azték teremtésmítoszban a világ első korában megelégelte Tezcatlipoca hatalmát, és letaszította őt égből. A második korban ő lett a nap, de ezúttal Tezcatlipoca döntötte meg az ő uralmát. A harmadkornak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a Földre, az ötödkorban pedig, miután az istenek megállapodtak, és elindították a Napot, ő teremtette meg az embereket a korábbi generációk csontjaiból.

Ő állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban; neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, a bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, és keletre menekült. Az aztékok sokáig visszavárták, de mivel nem akarták elveszíteni a többi isten kegyeit, inkább nekik hódoltak. Quetzalcoatl tisztelete mégis megmaradt; főleg a kereskedők voltak azok, akik igazi istenüknek továbbra is a Tollaskígyót tisztelték.

A hódító spanyolok alapvetően azért ütköztek viszonylag kevés ellenállásba, mert az aztékok babonás félelemmel hitték, a Tollaskígyó tért vissza, hogy visszakövetelje trónját – és egyúttal azt is, hogy elérkezett a világ ötödik korszakának vége. Mindezt jelentősen elősegítette, hogy a Tollaskígyót gyakran ábrázolták szakállas, fehér bőrű embernek.

Genzoman - Quetzalcoatl

Genzoman - Quetzalcoatl Heaven

Katie Hofgard - Meeting Quetzalcoatl

Ebben a posztban Genzoman olyan képeit mutatom meg, amelyekről ezen a blogon már készült leírás. A Medúzáról itt, a Nidhoggról itt.

Ekhidna, minden szörnyek ősanyja a görög mitológiában az ókori világ legvisszataszítóbb teremtése. Kétó leánya és Tüphón felesége volt, akitől több gyermeke is született. Arca szépséges nimfa arca volt, de teste kígyóé, és így nyelve is sziszegő kígyó-nyelvként nyúlt ki szájából. Neve viperát jelent. Zeusz megkímélte Ekhidna és szörny gyermekei életét, hogy a jövő hőseinek is akadjon munkája. Ekhidna gyermeke volt a Nemeai oroszlán, Kerberosz, Ladón, a khimaira, a szphinx és a lernéi hidra, a Prométheusz máját marcangoló keselyű, az erümanthoszi vadkan, illetve Phaia, a krommüóni vademse.

Genzoman (Gonzalo Ordóñez Arias) - Ekhidna, Mother of Monsterts

A zerg egy rovarszerű faj a StarCraft univerzumában. A három faj egyike a StarCraftban és a StarCraft: Brood War kiegészítőben. A Zergek nagy hasonlóságot mutatnak, mind külsőre mind viselkedésben, a Warhammer 40 000 tyranidjaira, a Csillagközi invázió „bogaraira” és az Alien filmek Xenomorph-jaira. Ezen felül sokban hasonlítanak a Star Trek sorozatok borg nevű fajára, járják a galaxist és minden fajt, ami útjukba kerül magukba olvasztanak, közös tudatuk van, melyet a zerg Központi Tudat irányít. A Zergek rajokra oszlanak melyek a skandináv mitológia mítikus szörnyeinek nevét viselik. Minden rajnak külön feladata van és mindegyiket egy zerg irányító (Cerebrate) vezeti. Az irányítók nem tudnak szembefordulni a zerg Központi Tudattal. A zerg faj eredetileg „Zurg” lett volna, de ezt meg kellett változtatni a kiadás előtt, mivel a Toy Storyban a Disney már használta a nevet.

Starcraft Fan Art

Angel of the City

General Zepped an Angel

Ápisz Ozirisz élő jelképe, az egyiptomi vallás szent bikája, termékenységisten az ókori Egyiptomban. Fő tiszteleti helye Memphisz volt, ahol Ptah hírnökét és lelkének megtestesülését látták benne. Általában fehér foltokkal tarkított fekete bika képében ábrázolták. A legendák szerint futásával termékenyítette meg a földet.

A ramesszida kortól Ápisz halott istenné vált, számos koporsón ábrázolták hátán az elhunyt múmiájával a sírhoz rohanó fekete vagy tarka bikaként. A külön helyiségben tartott élő Ápisz-bika kiválasztása nagy gonddal történt, Ailianosz görög szerző szerint azt a bikaborjút ismerték el Ápisznak, amelyik 28 formai kritériumnak megfelelt (pl. fekete fej, háromszög alakú fehér folt a homlokon, meghatározott formájú foltok a háton, stb...).

A nagy számban ránk maradt Ápisz-bronzszobrocskák egynémelyikén a szarvak között napkorongot is látunk.

Az egyiptomi istenségek és ábrázolásuk az egyiptomi mitológiában Anubisztól Uadzsetig.

UPDATE: képek

Anubisz, Bész, Traut, Atum és Path

A Nidhogg vagy Nídhögg a germán mitológia kígyószerű sárkánya, mely a világfa, az Yggdrasil gyökereit rágja és kiszívja a hullák vérét.

	Eljön a sötét sárkány, közelít a csillám kígyó, holdsötét csúcsokról, szárnyán hordja mezőkön áthaladván a holtakat Nídhögg – és most ő elmerül.
– Idézet az Edda mitológikus énekből (Tandori Dezső fordítása)

Nidhogg a mai kultúrában

• A Nidhogg Michael Scott Nicholas Flamel sorozatában is megjelenik, a The Magician: The Secrets of the Immortal Nicholas Flamel című novellában egy hatalmas fegyver, amit csak a saját karmaival lehet elpusztítani.
• A Soul Easter animében a Nidhogg egy nagy szellemhajó, ahová raktárként gyűjtik az emberi lelkeket.
• Az Age of Mithology nevű számítógépes játékban ez a lény egy repülni tudó sárkány, hatalmas agancsokkal a fején. Csak akkor lehet megszerezni, ha már a legnagyobb szintre fejlesztett a norvég társadalom technológiai teljesítménye.
• A Final Fantasy XII.-ben ez egy szörny, akit pénzjutalomért le lehet vadászni.
• A Nidhogg rengetegszer megjelenik a Shin Megami Tensei sorozatban is.

 Final Fantasy XII

Age of Mithology

Nidhogg Artwork

Nico di Mattia speedpainting

John Howe legújabb könyve jelenleg még csak külföldön kapható, de már most szertném felhívi rá a figyelmet ezzel a náhény perces videóval, amiben a szerző beszél a könyvéről és a munkáiról. Sajnos a videó angol nyelvű, de a képek ízelítőt adnak a könyv hangulatából.

Részletek a könyvről:

• Cím: John Howe Forging Dragons
• Alcím: Inspirations, Approaches and Techniques for Drawing and Painting Dragons
• Szerző: John Howe; Guillermo Del Toro
• Kiadó: Impact
• Megjelenés dátuma: 2008 október 22.
• Kiadói listaár: USD 24.99
• Becsült forint ár: 5510 Ft